A megújuló energia olyan természetes forrásokból származó energia, amelyek nagyobb arányban újratermelődnek, mint amilyen arányban elfogynak. A napfény és a szél például olyan források, amelyek folyamatosan újratermelődnek. A megújuló energiaforrások bőségesen és mindenütt jelen vannak körülöttünk.

A fosszilis tüzelőanyagok – szén, olaj és gáz – viszont nem megújuló erőforrások, amelyek keletkezése több százmillió évbe telik. A fosszilis tüzelőanyagok energiatermelés céljából történő elégetése káros üvegházhatású gázok, például szén-dioxid kibocsátását okozza.

A megújuló energia előállítása sokkal kisebb kibocsátással jár, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése. Az éghajlati válság kezelésének kulcsa, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról – amelyek jelenleg a kibocsátások oroszlánrészét teszik ki – áttérjünk a megújuló energiára.

A megújuló energiaforrások ma már a legtöbb országban olcsóbbak, és háromszor több munkahelyet teremtenek, mint a fosszilis tüzelőanyagok.

Megújuló energiaforrás típusok

Napenergia

A napenergia az összes energiaforrás közül a legbőségesebb, és még felhős időben is hasznosítható. A Föld által befogott napenergia mennyisége körülbelül 10 000-szer nagyobb, mint az emberiség energiafogyasztásának mértéke.

A napenergia-technológiák számos alkalmazáshoz képesek hőt, hűtést, természetes világítást, villamos energiát és üzemanyagot biztosítani. A napenergia-technológiák a napfényt elektromos energiává alakítják át fotovoltaikus panelek vagy a napsugárzást koncentráló tükrök segítségével.

Bár nem minden ország egyformán rendelkezik napenergiával, a közvetlen napenergia jelentős mértékben hozzájárulhat az energiamixhez minden országban.

A napelemek előállítási költségei az elmúlt évtizedben drámaian lecsökkentek, így nemcsak megfizethetővé, hanem gyakran a legolcsóbb villamosenergia-termeléssé is váltak. A napelemek élettartama nagyjából 30 év, és a gyártás során felhasznált anyagtípustól függően különböző árnyalatokban kaphatók. A Mi a napelem? című cikkben rövide, érthetően elmagyarázzuk a jelentését.

Szélenergia

A szélenergia a mozgó levegő mozgási energiáját hasznosítja a szárazföldön (szárazföldön) vagy a tengerben vagy édesvízben (nyílt tengeren) elhelyezett nagy szélturbinák segítségével. A szélenergiát már évezredek óta használják, de a szárazföldi és tengeri szélenergia-technológiák az elmúlt néhány évben fejlődtek a termelt villamos energia maximalizálása érdekében – magasabb turbinákkal és nagyobb rotorátmérővel.

Bár az átlagos szélsebességek helyenként jelentősen eltérnek, a szélenergia technikai potenciálja meghaladja a globális villamosenergia-termelését, és a világ legtöbb régiójában bőséges potenciál áll rendelkezésre a szélenergia jelentős elterjedéséhez.

A világ számos részén nagy szélsebességgel fúj a szél, de a szélenergia termelésére a legjobb helyek néha távoliak. A tengeri szélenergia óriási lehetőségeket rejt magában.

Geotermikus energia

A geotermikus energia a Föld belsejéből elérhető hőenergiát hasznosítja. A hőt a geotermikus tározókból nyerik ki kutak vagy más eszközök segítségével.

A természetes módon kellően forró és vízáteresztő tározókat hidrotermikus tározóknak, míg a kellően forró, de hidraulikus stimulációval javított tározókat fokozott geotermikus rendszereknek nevezik.

A felszínre érve a különböző hőmérsékletű folyadékok felhasználhatók villamosenergia-termelésre. A hidrotermikus tározókból történő villamosenergia-termelés technológiája kiforrott és megbízható, és már több mint 100 éve működik.

Vízenergia

A vízenergia a magasabban fekvő területekről az alacsonyabban fekvő területek felé áramló víz energiáját hasznosítja. Tározókból és folyókból termelhető. A víztározós vízerőművek a víztározóban tárolt vízre támaszkodnak, míg a folyami vízerőművek a folyó rendelkezésre álló vízhozamából nyerik az energiát.

A víztározók gyakran többcélúak – ivóvíz, öntözővíz, árvíz- és aszályszabályozás, hajózási szolgáltatások, valamint energiaellátás.

A vízenergia jelenleg a villamosenergia-ágazat legnagyobb megújuló energiaforrása. Általában stabil csapadékviszonyokra támaszkodik, és az éghajlat okozta aszályok vagy a csapadékviszonyokat befolyásoló ökoszisztémákban bekövetkező változások negatívan befolyásolhatják.

A vízenergia előállításához szükséges infrastruktúra szintén kedvezőtlen hatással lehet az ökoszisztémákra. Emiatt sokan a kisléptékű vízenergiát környezetbarátabb megoldásnak tartják, és különösen alkalmasnak a távoli helyeken élő közösségek számára.

Óceáni energia

Az óceáni energia olyan technológiákból származik, amelyek a tengervíz mozgási és hőenergiáját – például a hullámokat vagy áramlatokat – használják fel villamos energia vagy hő előállítására.
Az óceánenergia-rendszerek még mindig a fejlesztés korai szakaszában vannak, és számos prototípus hullám- és árapály-áramlással működő eszközt vizsgálnak. Az óceánok energiájában rejlő elméleti lehetőségek könnyen meghaladják a jelenlegi emberi energiaszükségletet.

Bioenergia, biomassza

A bioenergiát különféle szerves anyagokból, úgynevezett biomasszából állítják elő, mint például fa, faszén, trágya és egyéb trágya a hő- és energiatermeléshez, valamint mezőgazdasági növényekből a folyékony bioüzemanyagokhoz. A legtöbb biomasszát a vidéki területeken használják főzésre, világításra és helyiségek fűtésére, általában a fejlődő országok szegényebb lakossága.

A modern biomassza-rendszerek magukban foglalják az erre a célra termesztett növényeket vagy fákat, a mezőgazdasági és erdészeti maradványokat, valamint a különböző szerves hulladékáramokat.

A biomassza elégetésével előállított energia üvegházhatású gázkibocsátást okoz, de alacsonyabb mértékben, mint a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén, az olaj vagy a gáz elégetése. A bioenergiát azonban csak korlátozott mértékben szabad alkalmazni, tekintettel az erdő- és bioenergia-ültetvények nagymértékű növelésével, valamint az ebből eredő erdőirtással és földhasználat-változással kapcsolatos lehetséges negatív környezeti hatásokra.